Valami Anániás nevű ember is a feleségével, Szafírával eladta szerzeményét,
az árából felesége tudtával félretett magának valamit, többi részét pedig az apostolok lábához helyezte.
Péter megszólította: „– Anániás, miért töltötte meg a sátán szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet és a telek árából félretégy magadnak?
Ha megmarad a telek, nem neked maradt volna-e meg, s ha eladtad, nem volt-e hatalmadban az ára? Miért határoztad el ezt a dolgot szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”
Anániás, ahogy e szavakat hallotta, leroskadt és kilehelte lelkét. Mindazokra, akik ezt hallották nagy félelem szállt.
Azután felkeltek a fiatalok, felszedték, kivitték és eltemették.
Történt, hogy körülbelül három óra elteltével a felesége is bement, de nem tudta, hogy mi történt.
Péter őt is megszólította: „Mondd meg nekem, hogy ennyiért adtátok-e el a telket?” „– Igen, annyiért” – felelte az.
Erre Péter ezt mondta neki: „Mi az oka, hogy összebeszéltetek, hogy az Úrnak Szellemét megkísértsétek? Látod, az ajtóban van azoknak lába, kik férjedet eltemették, téged is ki fognak vinni.”
Erre tüstént a Péter lábához esett és kilehelte lelkét. Mikor az ifjak bementek, halva találták, kivitték és eltemették férje mellé.
Nagy félelem szállott ezzel az egész eklézsiára s mindazokra, akik hallottak e dolgokról.
Különben az apostolok kezei által sok jel és csoda történt a nép között. Mindannyian egy indulattal a Salamon tornácában tartózkodtak.
Ám a többiek közül senki sem mert hozzájuk csatlakozni, de a nép magasztalta őket.
Mindig többen csatlakoztak hozzájuk olyanok, akik az Úr által hittek: férfiaknak és asszonyoknak nagy sokasága,
úgyhogy még a terekre is elvittek erőtleneket s nyugágyakon és hordágyakon ott elhelyezték őket, hogy esetleg az arra menő Péternek az árnyéka essék közülük valakire.
A Jeruzsálemet körülvevő városokból is tömegestől özönlöttek össze s magukkal hoztak erőtleneket és tisztátalan szellemektől gyötörteket, – ezek is mindnyájan meggyógyultak.