APOSTOLOK CSELEKEDETEI 16:25-34

Éjféltájban Pál és Szilás imádkoztak, és énekkel magasztalták Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy a tömlöc alapjai is megrendültek, tüstént kinyíltak az összes ajtók és mindnyájuk bilincsei lehullottak. A tömlöctartó, ahogy álmából felriadt s meglátta, hogy a tömlöc ajtajai nyitva vannak, kardot rántott és el akarta magát pusztítani, mert azt hitte, hogy a foglyok elmenekültek. Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy magadban semmi kárt, mert mindnyájan itt vagyunk.” Az erre világosságot kért és beugrott. Reszketve borult Pál és Szilás elé, majd kivezette őket és így szólott: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmeneküljek?” „Higgy az Úrban, Jézusban – felelték azok – s megmenekülsz te is, a házad is.” Azután az Isten igéjét szólták mindazoknak, akik a házában voltak. A porkoláb azután az éjszakának még abban az órájában magához fogadta őket, és sebeiket kimosta. Nyomban be is merítkeztek, ő is, az övéi is mindannyian. Majd felvezette őket házába, asztalt tett eléjük és egész házával ujjongott, hogy Istenben hívővé lehetett.