Tudjuk ugyanis, hogy ha a sátor, mely a mi földi házunk, felbomol, Istentől való lakásunk van, nem kézzel csinált örök épület a mennyekben.
Hiszen éppen az kelti fel sóhajtozásunkat, hogy epekedünk azért, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire,
ha ugyan bár felöltözötten, nem fogunk mezíteleneknek találtatni.
Mert már azalatt, amíg a földi sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, amennyiben nem levetkőzni vágyunk, – hanem a szennyből valót a földire ráölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.
Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk.
Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva idegenben vagyunk,
– s mert a hit vezet járásunkban és nem a látás,
bízunk, és inkább tetszenék, hogy kiköltözzünk a testből és otthon legyünk az Úrnál.
Ezért becsvágyunkat is abba helyezzük, hogy akár otthon vagyunk, akár távol vagyunk, neki tessünk.
Mert mindannyiunknak láthatókká kell lennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki aszerint kapja meg jutalmát, amit a testén át művelt, a jót is, a hitványat is.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
