PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 3:1-15

PÁL MÁSODIK LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 3:1-15 CSIA

Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire. A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas, nyilvánvalóvá lévén, hogy a Krisztus levele vagytok a mi szolgálatunkkal, nem tintával, hanem élő Isten Szellemével írva, nem kőtáblákra, hanem hússzív táblákra. Ekkora bizalmunk a Krisztus által van Isten irányában. Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink, ellenkezőleg a mi rátermettségünk Istentől való, aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a szellem ellenben megelevenít. Ha pedig a halál szolgálatát, melyet betűkkel kövekbe véstek, dicsőség vette körül, úgyhogy arcának elmúló dicsősége miatt Izráel fiai nem tudtak merőn Mózes arcába nézni, mennyivel inkább dicsőség övezi a Szellem szolgálatát. Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőség, mennyivel gazdagabb dicsőségben az igazságosság szolgálata. Mert hiszen e szempontból nem is lehet dicsőíteni a megdicsőültet az őt felülhaladó dicsőség miatt. Mert ha az elvesző dicsőségen át jő, mennyivel több dicsőség veszi körül a megmaradót. Ily nagy reménység birtokában nagy szabadsággal élünk, nem úgy, mint Mózes, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló dicsőségnek még a végére se tekinthessenek. De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát. Sőt a mai napig, valahányszor csak Mózest olvassák, lepel van a szívükön.