PÁL ELSŐ LEVELE A TESSZALONIKAIAKHOZ 2:3-8

PÁL ELSŐ LEVELE A TESSZALONIKAIAKHOZ 2:3-8 CSIA

A mi megbátorodásunk oka azonban sem tévelygés, sem tisztátalanság, sem ármány nem volt, ellenkezőleg annak megfelelően, hogy Isten kipróbált már bennünket afelől, hogy ránk bízhatja-e az örömüzenetet, mi sem úgy beszélünk, mint akik emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki próbára teszi szívünket. Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú, sem emberektől nem kerestünk dicsőséget, tőletek sem, másoktól sem, noha mint a Krisztus apostolai tekintélyünk súlyával léphettünk volna fel, hanem nyájasokká lettünk közöttetek, mint ahogy dajka melengeti a gyermekeit. Így utánatok való epekedésünkben úgy láttuk helyesnek, hogy ne csak az Isten örömüzenetét adjuk át nektek, hanem a magunk lelkét is, mert szeretteinkké lettetek.