Mindenki Istenből született, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus. S mindenki, aki szereti a szülőt, szereti azt is, aki attól született.
Arról ismerjük fel, hogy Isten gyermekeit szeretjük, ha ugyanakkor szeretjük Istent, és rendelkezéseit megtesszük.
Mert Isten szeretése abban áll, hogy rendelkezéseit megőrizzük. Rendelkezései pedig nem nehezek,
mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot. A mi hitünk az a győzelem, mely legyőzte a világot.
Ki más a világ legyőzője, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?
Ő az, aki vízen és véren át jött, a Krisztus Jézus. Nemcsak vízzel, hanem vízzel és vérrel. És Szelleme az, aki tanúságot tesz, mert a Szellem az igazság.
Mert hárman vannak, akik tanúságot tesznek,
a Szellem, a víz és a vér, és a három ugyanazért az egyért van.
Elfogadjuk az emberek tanúságtételét, de nagyobb az Isten tanúságtétele. Mert ez az Isten tanúságtétele. Mert ő tanúságot tett Fia mellett.
Aki az Isten Fiában hisz, annak megvan önmagában a tanúságtétele. Aki nem hisz az Istennek, az már hazuggá tette őt, mert nem vetette hitét abba a tanúságtételbe (nem hitt abban a tanúságtételben), amellyel Isten tett tanúságot Fia felől.
S ez a tanúságtétel így hangzik: Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van.
Akié a Fiú, azé az élet. Akinél nincs az Isten Fia, annak nincs élete.
Ezeket azért írtam nektek, hogy tudjátok, hogy örök életet kaptatok, ti, akik hiteteket vetettétek az Isten Fiának nevébe.
A szabadon szólónak az a bizodalma, mely ő vele szemben megvan bennünk, abban igazolódik, hogy meghallgat, ha valamit akarata szerint kérünk tőle.
S ha tudjuk, hogy meghallgat abban, amit kérünk tőle, tudjuk, hogy birtokunkba mentek át a kérések, melyeket kértünk tőle.