PÁL ELSŐ LEVELE A KORINTUSIAKHOZ 9:1-12

Nem vagyok én szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam-e Urunkat, Jézust? Vajon nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban? Ha másoknak nem vagyok apostol, nektek bizonyára az vagyok. Mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Azokkal szemben, akik vizsgálgatnak engem, védekezésem ez: Nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk? Nincs jogunk arra, hogy egy testvért feleségként magunkkal hordozzunk, mint ahogy a többi apostol, az Úrnak testvérei és Kéfás teszik? Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk? Ki katonáskodik bármikor is a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt, hogy ne ennék annak gyümölcséből? Ki terelget nyájat, hogy ne ennék a nyájnak tejéből? Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Vagy a törvény is nem ezt mondja-e? Mózes törvényében ugyanis írva áll: „Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” Vajon csak az ökrökre van az Istennek gondja? Vagy talán értünk egyetemlegesen szól? Hiszen értünk írták meg, hogy a szántóvetőnek reménységgel kell szántania, és a cséplő a részesedés reményében csépel. Ha mi nektek szellemieket vetettünk, nagy dolog, ha hús világához tartozókat készülünk aratni? Ha mások részesednek abban a jogban, hogy a tiéteken rendelkezzenek, nem több-e a mi jogunk hozzá? Ha másoknak joguk van, hogy részesedjenek a tiétekben, nincs-e inkább nekünk? De nem éltünk ezzel a jogunkkal, hanem mindent tűrünk, csakhogy a Krisztus evangéliumának ne vessünk akadályt.