Lukács 5:17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26
Lukács 5:17 EIV
És történt egy napon, hogy tanított, és ott ültek a farizeusok és a törvénytudók, akik Galileának és Júdeának falvaiból és Jeruzsálemből jöttek, az Úr hatalma volt vele, hogy gyógyítson.
Lukács 5:18 EIV
És íme, férfiak ágyon hoztak egy embert, aki béna volt, és igyekezték bevinni és elé tenni.
Lukács 5:19 EIV
A sokaság miatt azonban nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át bocsátották le ágyastól a középre, Jézus elé.
Lukács 5:20 EIV
Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsátattak neked a te bűneid!“
Lukács 5:21 EIV
Az írástudók és farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki ilyen káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül Isten?“
Lukács 5:22 EIV
Jézus felismerte gondolataikat, ezt mondta nekik: „Miért tanakodtok szívetekben?
Lukács 5:23 EIV
Mi könnyebb, azt mondani: megbocsátattak neked a te bűneid, vagy azt mondani: kelj fel és járj?
Lukács 5:24 EIV
Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket (ezt mondta a bénának): Neked mondom, kelj fel, vedd fel az ágyadat, eredj haza!“
Lukács 5:25 EIV
És az szemük láttára felkelt, felvette, amin feküdt, és elment haza, dicsőítve Istent.
Lukács 5:26 EIV
Ámulat fogta el mindnyájukat, dicsőítették Istent, és megteltek félelemmel, és ezt mondták: „Bizony csodálatos dolgokat láttunk ma!“