„Nézzétek! Jeruzsálemet olyanná teszem, mint egy serleget, amely színig van töltve részegítő itallal. Körülveszik a nemzetek, isznak belőle, és megrészegednek tőle. Még Júda népe is iszik belőle, amikor Jeruzsálemet megostromolja az ellenség. Bizony, a föld összes nemzete összefog Jeruzsálem ellen, és egyesült erővel megtámadják a várost. De Jeruzsálemet túl nehéz kővé teszem az ostromlók számára: aki megpróbálja elmozdítani a helyéről, mind beleszakad az erőlködésbe. Akkor megrémítem a lovakat, és zűrzavart támasztok a lovasok között — az Örökkévaló mondja ezt. — Júda népe fölött azonban éberen őrködöm, amikor a támadó nemzetek minden lovát vaksággal verem meg! Júda vezetői akkor felismerik, és ezt mondják: »Jeruzsálem lakóinak példája megerősít bennünket Istenünkben, az Örökkévalóban, a Seregek Urában!« Akkor olyanná teszem Júda vezetőit, mint amilyen az izzó parázs a száraz farakás tövében, vagy a tüzes fáklya a szalmakazal oldalában. Bizony, mint a tűz a szalmát, úgy elpusztítják körös-körül az összes nemzetet, akik Jeruzsálemet támadják! De Jeruzsálem lakói továbbra is békességben lakhatnak városukban.”
Az Örökkévaló először Júda seregének ad győzelmet, hogy Dávid családjának dicsősége és Jeruzsálem lakosainak a dicsősége ne múlja fölül Júda dicsőségét. Akkor Jeruzsálem lakosai között még a leggyengébb is olyan lesz, mint Dávid, mert az Örökkévaló megvédi őket. Dávid családja pedig olyan lesz, mint Isten, vagy mint az Örökkévaló angyala — úgy fogja vezetni a népet.
Ezt mondja az Úr: „Akkor hozzálátok, hogy megsemmisítsem mindazokat a nemzeteket, akik Jeruzsálem ellen támadtak.