Énekek éneke 7:1-13

Jöjj vissza, te sulami leány, jöjj vissza! Térj vissza, hadd csodáljunk, térj vissza! Mit csodáltok a sulami leányon? Ahogy a Mahanaim táncot járja! Milyen szép a lábad saruidban, te fejedelmi leány! Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve, mesterkéz remeke. Köldököd kerek csésze, amely mindig fűszeres bort kínál. Tested, mint egy halom tiszta búza, liliomokkal kerítve. Melleid, mint iker-őzikék, mint a kecses gazella kicsinyei. Nyakad elefántcsont-torony, szemeid a hesbóni tavak, Bat-Rabbim kapujánál. Orrod, mint a Libanon-torony, amely Damaszkusz felé néz. Fejed, mint a Kármel hegye, hajad, mint a bíbor. Fürtjeid rabul ejtik a királyt. Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem, milyen gyönyörű és kedves! Sudár termeted, mint a datolyapálma, melleid, mint a datolyafürtök! Bizony, felmegyek a pálmafára, leszedem gyümölcseit! Melleid legyenek szőlőfürtök, leheleted almaillatú! Csókod íze, mint a legjobb boré, amely szerelmesem kedvére folyik, ajkamon fakad, fogaim között. Én a kedvesemé vagyok, ő pedig engem kíván! Jöjj velem, szerelmesem, menjünk a mezőre! Töltsük falun az éjszakát! Hajnalban menjünk a szőlőkbe, nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága, a gránátalma virágzik-e már! Ott leszek egészen a tiéd.