Pál levele a rómaiakhoz 5:6-21

Pál levele a rómaiakhoz 5:6-21 EFO

Amikor eljött a megszabott ideje, Krisztus meghalt értünk, bűnösökért. Mi akkor még tehetetlenek voltunk. Nehéz lenne olyan embert találni, aki hajlandó lenne meghalni, hogy valaki mást megmentsen, még akkor is, ha az a másik igazságos. Egy jó emberért talán mégis vállalná a halált valaki, Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk. Akkor most mennyivel inkább megmenekülünk Isten haragjától Krisztus által! Hiszen Isten már elfogadott bennünket Krisztus vére, vagyis a halála által. Amikor még ellenségei voltunk, Isten békét kötött velünk a saját Fia halála árán. Akkor mennyivel inkább megment bennünket Krisztus élete most, miután már békességben élünk Istennel! Sőt mi több, örülünk és dicsekedünk is Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által, aki békét teremtett köztünk és Isten között. A bűn egyetlen ember — Ádám — által lépett be a világba. A bűn által pedig bejött a halál is, amely mindenkit elért. Mindenkinek meg kell halnia, mert mindenki vétkezett. A bűn már a Mózesi Törvény előtt is jelen volt a világban. De amíg nincs Törvény, addig a bűnt sem lehet senkinek felróni. Ádámtól Mózesig mégis mindenki felett a halál uralkodott, még azok felett is, akik nem úgy vétkeztek, mint ahogyan Ádám, aki megszegte Isten parancsát. Ádám előképe volt az eljövendő Krisztusnak. Isten ajándéka, a kegyelem azonban másképpen működik, mint Ádám bűne! Igaz, Ádám bűne sok ember halálát okozta, de Isten kegyelme és ajándéka sokkal hatásosabb, és bőségesebben árad ki sok-sok emberre. Ezt a kegyelem-áradást egy másik ember, Jézus Krisztus kegyelme tette lehetővé. A következményekben is különbség van Ádám bűne és a kegyelmi ajándék között! Hiszen az ítélet már egyetlen bűnt is halállal büntetett. Ezzel szemben a kegyelem ajándéka sok-sok bűn elkövetése után is elfogadhatóvá teszi a bűnösöket Isten számára. Egyetlen ember bűne miatt a halál valóban uralomra jutott azon az egy személyen keresztül. De ha ez így van, mennyivel inkább uralkodnak az életben a másik ember, Jézus Krisztus által azok, akikre bőségesen árad Isten kegyelme! Ezek ajándékba kapták, hogy Isten elfogadhatónak tekinti őket. Egy ember bűne az összes többi számára is ítéletet eredményezett. Ugyanígy, amit az a másik ember — Jézus Krisztus — Isten akarata szerint elvégzett, az mindenki számára lehetővé tette, hogy Isten elfogadja őt, és örökké éljen. Ahogyan egyetlen ember engedetlensége következtében sokan bűnösökké lettek, úgy egyetlen ember engedelmessége által sokan elfogadhatóvá válnak Isten számára. Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik. Azért van így, hogy — ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által — a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.