A zsoltárok könyve 92:1-15

A zsoltárok könyve 92:1-15 EFO

Milyen jó dicsérni téged, Örökkévaló, milyen jó neked énekelni, Felséges, hűséges szeretetedről énekelni reggel, hűségedet dicsérni éjjel, tízhúrú hangszerrel, lanttal és szép hangú hárfával! Örülök tetteidnek, Örökkévaló, kezed alkotásairól örvendezve énekelek! Milyen hatalmasak tetteid, mélységesek gondolataid! Az értelmetlenek nem látják, az ostobák nem érthetik meg. Az istentelenek felnőnek, mint a gaz, a gonosztevők egy időre virágzanak, de mikor eltűnnek, örökre végük van! De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz mindenek fölött! Ellenségeid mind elpusztulnak, bizony, elvesznek örökre! A gonosztevők mind szétszóródnak. De engem győzelemre segítesz, ahogy a vadbivaly emeli szarvait. Megújítod erőmet, olajoddal felfrissítesz. Szemmel tartom azokat, akik vesztemre törnek, a gonoszokat, akik terveket szőnek ellenem, jól tudom, mit gondolnak! Akik szeretik az igazságot, virágzanak, mint a pálmafa, magasra növekednek, mint a libanoni cédrusok, mert az Örökkévaló házában növekednek, Istenünk udvaraiban virágzanak. Még idős korukban is szüntelen teremnek, mint a dúslombú fák. Ezzel hirdetik és tanúsítják, hogy az Örökkévaló hűséges és igaz! Kősziklám ő, akiben nincs hamisság!