A zsoltárok könyve 45:1-17

Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal, a Királynak szól énekem! Nyelvem, mint a hű írnok tolla. Szebb vagy, mint az emberek fiai! Milyen kedves a beszéded! Ezért áldott meg téged Isten örökre! Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős! Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe! Így lovagolj előre, győzelmesen, az igazságért és a helyes ítéletért! Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre! Hegyes nyilaid pontosan találnak, a király ellenségeinek szívébe fúródnak, népek hullanak lábad elé. Trónusod és királyságod, ó Isten, örökre megmarad, igazságos voltod a királyi jogar kezedben! Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot! Ezért választott ki társaid közül Isten, a te Istened, ezért kent királlyá az öröm olajával. Ruháidból fűszerek illata árad: mirha, aloé, kasszia, elefántcsont palotákban zeneszó vidámít. Királylányok kísérnek, jobb kezednél a királyné áll, színarany koronával ékesítve. Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom: „Felejtsd el népedet és apád házát, mert szépséged a Király kívánja! Férjed és urad ő, hajts fejet előtte! Tírusz népe ajándékot hozott neked, előkelői mind a kegyeidet keresik!” Milyen gyönyörű a királylány, arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában! Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz, szüzek és barátnői követik, együtt jönnek a király elé. Ujjongó örömmel vezetik őket, így jönnek a Király palotájába. Őseid helyébe fiaid lépnek, s fejedelmekké teszed őket az egész földön. Nevedre minden nemzedék emlékezik, örökké dicsérnek téged a népek!