A zsoltárok könyve 119:97-112

Mennyire szeretem tanításodat, Uram! Egész nap azon gondolkodom. Parancsaid bölcsebbé tesznek ellenségeimnél, mert mindig megsegítenek! Bölcsebb lettem még mestereimnél is, mert bizonyítékaidon gondolkodom! A város vezetőinél is bölcsebb lettem, mert követem utasításaidat! Gonosz utakra nem is lépek, hogy engedelmeskedjek szavaidnak. Nem fordulok el ítéleteidtől, mert te tanítottál engem, Uram! Milyen kedvesek nekem a szavaid, édesebbek, mint nyelvemnek a méz! Utasításaid tettek értelmessé, ezért minden hamisságot utálok! Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt: megvilágítja ösvényemet. Megesküdtem, és meg is tartom, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet! Örökkévaló, sokáig szenvedtem. Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint! Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat, és taníts engem ítéleteiddel! Életem szüntelen veszélyben forog, de tanításodat mégsem felejtem! Csapdát állítottak nekem a gonoszok, utasításaidtól mégsem tértem el! Bizonyítékaidat kaptam örökségül, szívemnek azokban telik öröme. Szívvel-lélekkel igyekszem, hogy törvényednek engedelmeskedjek, minden időben és mindvégig.