A zsoltárok könyve 119:17-40

Légy jóindulattal szolgádhoz, hogy éljek, és engedelmeskedjek szavadnak! Nyisd fel szemem, hogy meglássam, milyen csodálatosak tanításaid! Idegen és jövevény vagyok e földön, kérlek, ne rejtsd el előlem parancsaidat! Sóvárog a szívem, ítéleteidet kívánja szüntelen. Uram, te megfenyíted a büszkéket: átkozottak, akik eltávolodnak parancsaidtól! Vedd le rólam a szégyent és gyalázatot, mert megőrzöm bizonyítékaidat! Ha a vezetők összeülnek, és ellenem beszélnek, szolgád akkor is törvényedről gondolkodik. Gyönyörködöm bizonyítékaidban, amelyekből tanácsot adsz nekem. Lelkem a porhoz tapad, eleveníts meg beszédeddel! Uram, elmondtam neked mindent őszintén, és te meghallgattál! Kérlek, taníts törvényeidre! Hadd lássam meg utasításaid értelmét, hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról! Sír a lelkem a keserűség miatt, vigasztalj és erősíts meg szavaddal! Őrizz meg a hamisságtól és hűtlenségtől, erősíts meg tanításoddal! Eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, Uram! Ítéleteidet mindig szemem előtt tartom! Ragaszkodom bizonyítékaidhoz, Örökkévaló! Ne engedd, hogy megszégyenüljek! Futok, hogy engedelmeskedjek parancsaidnak, ha a szívem készségessé teszed! Örökkévaló, taníts engem törvényed útjára, hogy mindvégig gondosan kövessem azt. Tégy engem értelmessé, hogy kövessem tanításodat, és teljes szívvel engedelmeskedjek! Vezess parancsaid ösvényén, mert abban gyönyörködöm! Segíts meg, hogy bizonyítékaidon gondolkozzam, s ne azon, hogy gazdagodjak meg! Fordítsd el tekintetem, hogy ne nézzek a bálványokra, és erősíts meg, hogy kedvedre éljek! Teljesítsd be szolgádon szavadat, amelyet az istenfélőknek ígértél! Távolítsd el tőlem szégyenemet, amelytől félek, mert ítéleteid olyan jók! Nézd, vágyakozom utasításaidra, eleveníts meg jóságoddal!