A példabeszédek könyve 13:1-25

A bölcs fiú elfogadta apja tanácsát, de az öntelt ostoba nem hallgatott a figyelmeztetésre. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, de aki hazug és hűtlen, az csak kegyetlen büntetést kap. Aki vigyáz arra, hogy mit mond, megőrzi lelkét a bajtól, aki pedig meggondolatlanul beszél, az saját magát sodorja bajba. A lusta mindig sóvárog valami után, de hiába, a szorgalmas pedig bőségesen megkapja, amit kíván. Az igaz gyűlöli a hazugságot, az istentelen pedig gyalázatos és szégyenletes dolgokat tesz. Az igazságosság megőrzi azt, aki igazságosan él, a gonoszság ellenben tönkreteszi azt, aki szereti a bűnt. Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincsen, más meg szegénynek tetteti magát, holott igen gazdag. A gazdag vagyona váltságdíj lehet az életéért, de a szegényt senki sem fenyegeti. Az igaz ember világossága vidáman fénylik, az istentelen lámpája pedig hamar kialszik. Az ostoba büszkeség csak veszekedést okoz, a bölcs pedig elfogadja a tanácsot. A könnyen szerzett vagyon hamar elszáll, aki pedig apránként gyűjt, egyre gyarapodik. A halogatott remény elcsüggeszti a szíved, de a beteljesült kívánság az élet fája. Aki elutasítja Isten szavát, az adósságba süllyed, de aki tiszteli és féli azt, megkapja jutalmát. A bölcs ember tanítása az élet forrása, szavai megóvnak a halál csapdáitól. Aki értelmes, azt kedvelik, de az élet keményen bánik az istentelenekkel. Az okos ember meggondolja, mit tesz, az ostoba pedig a tetteivel mutatja ki ostobaságát. Az istentelen, ha megbízzák, bajt okoz, a megbízható követ pedig gyógyulást hoz. Szégyen és szegénység jut annak, aki elutasítja a figyelmeztetést, aki pedig megfogadja, annak tisztelet és gazdagság. A teljesült kívánság édes a léleknek, de az ostoba kívánja a gonoszt, és nem akar róla lemondani. Aki a bölcsekkel barátkozik, maga is bölcs lesz, de ha ostobákhoz csatlakozik, bajba kerül. A bűnösöket szerencsétlenség üldözi, de az igazak szép jutalmat kapnak. Az igaz örökséget hagy még az unokáinak is, a bűnösök vagyona pedig az igazak számára van félretéve. A szegény ember szántóföldje bőséges termést adhat, de néha az igazságtalanság azt is tönkreteszi. Aki nem fenyíti meg a fiát, amikor kellene, nem szereti igazán, aki pedig valóban szereti, idejében megfegyelmezi. Az igaz ember jóllakásig ehet, míg a gonoszok éhen maradnak.