Pál levele a filippiekhez 1:1-20

Üdvözlet Páltól és Timóteustól, Krisztus Jézus szolgáitól, mindazoknak, akik Jézus Krisztus által Isten népéhez tartoznak Filippi városában, a gyülekezeti vezetőkkel és a diakónusokkal együtt. Atyánk, az Isten és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet! Hálát adok Istenemnek, valahányszor rátok gondolok. Mindig örömmel imádkozom értetek, és hálás vagyok Istennek azért a segítségért, amit tőletek kaptam az örömhír terjesztésében. Ti valóban segítségemre voltatok ebben az első naptól fogva mindmáig. Igen, Isten kezdte el bennetek ezt a jó munkát. S ő folytatni is fogja mindaddig, amíg Krisztus Jézus vissza nem jön, és addig a napig tökéletesen be is fogja fejezni — ebben egészen biztos vagyok. Teljesen helyénvaló, ha így gondolkozom rólatok, hiszen a szívembe zártalak benneteket, akik mindnyájan a társaim vagytok Isten kegyelmében. Társaim vagytok most is, amikor fogságban vagyok, meg akkor is, amikor az örömhírt védem, és annak igazságát bizonyítom. Isten a tanúm, mennyire szeretnélek már látni benneteket, mert Krisztus Jézus szeretetével szeretlek titeket. Azért imádkozom, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, és ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés, hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni azt, ami a legjobb, és azt válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára, és hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan tettet vigyetek véghez, amely tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek neki. Testvéreim, szeretném, ha tudnátok, hogy amik eddig velem történtek, azok egyre inkább az örömhír terjedését szolgálják. A császári palota egész őrsége, sőt, mindenki más is tudja már, hogy engem azért tartanak itt rabságban, mert Krisztust szolgálom. Ezért sokan, akik testvéreink az Úrban, felbátorodtak, és félelem nélkül hirdetik Isten üzenetét. Igaz, vannak olyan testvérek is, akik ezt féltékenységből és versengésből teszik. Mások azonban jó szívvel és tiszta szándékkal, a szeretet által indítva hirdetik Krisztust, hiszen tudják, hogy Isten engem az örömhír védelmével bízott meg. Azok, akik féltékenységből és nem tiszta szívvel, hanem önző szándékkal hirdetik Krisztust, azt hiszik, hogy ezzel még inkább megnehezítik a fogságomat. De mit számít ez? Akár jó, akár rossz szándékkal teszik, az a fontos, hogy Krisztust hirdetik — ennek pedig szívből örülök! Igen, örülni is fogok, mert tudom, hogy imádságaitok és Jézus Krisztus Szellemének segítsége által ez az én üdvösségemet szolgálja. Ugyanakkor ez meg fog felelni annak a határozott várakozásomnak és kívánságomnak is, hogy nem fogok szégyent vallani semmiben. Sőt, bátran meg fog mutatkozni bennem — akár életben maradok, akár meg kell halnom —, hogy Krisztus mindenkinél hatalmasabb. Igen, azt várom, hogy ez a mostani helyzetemben is így lesz, mint ahogy eddig is mindig így volt.