Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia azonban megszaggatták ruháikat, mert nagyon felháborodtak. Ezt mondták Izráel közösségének: „Figyeljetek ránk! Mi is láttuk azt a földet, és tudjátok meg, hogy valóban nagyon szép és jó ország az! Ha az Örökkévaló kedvel bennünket, akkor igenis bevezet oda minket, és nekünk adja azt a tejjel-mézzel folyó földet! Ne lázadozzatok hát az Örökkévaló ellen! Ne féljetek az ott lakóktól, mert könnyen legyőzzük őket! Megesszük őket, mint a kenyeret. Hiszen azok az úgynevezett „istenek”, akik őket oltalmazzák, eltűnnek, mint az árnyék, de mivelünk Istenünk, az Örökkévaló van! Nem kell hát félnetek tőlük!”
De a nép nem hallgatott rájuk, és már azon tanakodtak, hogy Józsuét és Kálebet megkövezik. Ekkor azonban — az egész nép szeme láttára — hirtelen megjelent az Örökkévaló dicsősége a Találkozás Sátora fölött.
Az Örökkévaló ekkor Mózeshez szólt: „Nem tűrhetem már tovább, hogy ez a nép mindig elfordul tőlem, és visszautasít engem! Miért nem bíznak meg bennem annak ellenére, hogy annyi jelet és csodát műveltem közöttük? Eltörlöm hát őket a föld színéről! Nem lesznek többé az én népem, hanem elpusztítom őket egyetlen csapással!
Belőled pedig, Mózes, nagyobb és erősebb nemzetet támasztok!”
De Mózes így válaszolt az Örökkévalónak: „Örökkévaló, ha így teszel, azt az egyiptomiak is meg fogják hallani. Ők tudják, hogy te hoztad ki közülük hatalmas erőddel Izráel népét, és hírül adták ezt a kánaáni nemzeteknek is. Azt is hallották, hogy te, Örökkévaló, Izráel népével együtt táborozol, hogy szemtől szembe megjelentél nekik, hogy felhőd néped fölött időzik, s hogy nappal a felhőben, éjjel pedig a tűzoszlopban vezeted őket. Ha most mind egy szálig elpusztítod őket, akkor azok a nemzetek, amelyek hallották híredet, majd azt mondják: »Úgy látszik, mivel az Örökkévaló nem volt képes bevinni ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött nekik, hát inkább mindet leöldöste a pusztában.« Most hát, Örökkévaló, mutasd meg mindenkinek, hogy valóban milyen hatalmas vagy — ahogyan magad is mondtad:
»Türelmes az Örökkévaló,
nem hirtelen haragú,
hűséges szeretete nagy,
megbocsátja a bűnt
és a törvényszegést,
bár nem hagyja azt
egészen büntetés nélkül,
hanem megbünteti
az atyák vétkéért fiaikat
a harmadik és negyedik nemzedékig.«
Kérlek, bocsásd meg ennek a népnek bűnét nagy szereteted miatt, ahogy már sokszor megtetted Egyiptom óta!”
Az Örökkévaló erre így felelt Mózesnek: „Rendben van, megbocsátok nekik, ahogy kérted. De ez a nép, bár látta dicsőségemet, jeleimet és csodáimat, amelyeket Egyiptomban és a pusztában vittem végbe, próbára tette türelmemet már tízszer is, mivel nem engedelmeskedett szavamnak. Emiatt esküszöm, hogy közülük senki sem fog bemenni arra a földre, amely felől őseiknek megesküdtem! Azok közül, akik elutasítottak engem, egyetlen egy sem fog oda bemenni! Kálebbel azonban kivételt teszek, mert őbenne másféle szellem van, és tökéletes hűséggel követ engem. Őt beviszem arra a földre, amelyet felderítőként már bejárt, és leszármazottjai birtokba is veszik majd. Ez olyan biztos, mint ahogy élek; és amilyen biztos, hogy dicsőségem betölti az egész földet!
Mivel előttetek, a völgyben az amálekiek és a kánaániak laknak, ezért holnap forduljatok vissza, és induljatok el a sivatagban, a Vörös-tenger felé vezető úton!”
Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Meddig tűrjem még ennek a gonosz népnek a zúgolódását? Hallottam, hogy panaszkodtak ellenem. Ezt mondd nekik, Mózes: »Hallottam, amikor azt mondtátok, hogy jobb lett volna meghalnotok ebben a sivatagban. Ezért életemre esküszöm, hogy pontosan azt teszem veletek, amit mondtatok! Igen, ebben a pusztában fogtok elhullani mind egy szálig! Bizony, itt haltok meg mindannyian, akiket megszámoltak 20 éves kortól fölfelé, mivel ellenem lázadtatok. Egy sem megy be közületek arra a földre, amely felől megesküdtem, hogy ott fogtok lakni, kivéve Kálebet, Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát.
Attól féltetek, hogy gyermekeiteket az ellenség rabszolgákká teszi! Tudjátok meg hát, hogy én ezeket a gyermekeket be fogom vinni arra a földre! Ők majd meg fogják ismerni azt a földet, amely nektek nem kellett! Ti pedig, bizony, mind ebben a pusztában hullotok el! Gyermekeitek nomád pásztorok módjára élnek itt 40 esztendeig, mert mindaddig viselniük kell a ti hűtlenségetek következményeit, ameddig közületek az utolsó is ki nem pusztul ebből a nemzedékből. Ti pedig 40 évig viselitek bűneitek terhét és következményeit, mert a felderítés minden napjáért egy-egy évet szabtam ki rátok. Akkor majd megtudjátok, milyen keserves dolog, ha ellenetek fordulok!
Ezt én, az Örökkévaló mondom nektek!« Esküszöm, hogy így bánok ezzel a gonosz néppel, amely összefogott ellenem: mind egy szálig ebben a pusztában fognak meghalni!”
Azok a férfiak, akiket Mózes kiküldött annak a földnek a felderítésére, kettő kivételével rossz híreket hoztak, és föllázították Izráel egész közösségét Mózes ellen. Emiatt az Örökkévaló csapással sújtotta őket, és meghaltak. Csak Józsué, Nún fia és Káleb, Jefunne fia maradt életben a 12 felderítő közül.