Mózes negyedik könyve 13:1-21

Mózes negyedik könyve 13:1-21 EFO

Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek: „Küldj ki férfiakat, hogy derítsék fel Kánaán földjét, amelyet Izráelnek adok. Minden törzsből egy-egy férfit küldj ki: olyanokat, akik vezetőnek számítanak közöttük”. Mózes tehát Párán pusztájából felderítőket küldött ki, az Örökkévaló parancsa szerint. Mindegyikük vezetőnek számított a maga törzsében. Név szerint ezek voltak a felderítők: Rúben törzséből Sammúa, Zakkúr fia, Simeon törzséből Sáfát, Hóri fia, Júda törzséből Káleb, Jefunne fia, Issakár törzséből Jigál, Jószéf fia, Efraim törzséből Hóséa (vagyis Józsué), Nún fia, Benjámin törzséből Palti, Ráfú fia, Zebulon törzséből Gaddiél, Szódi fia, Manassé törzséből (amely Józseftől származott) Gaddi, Szúszi fia, Dán törzséből Ammiél, Gemalli fia, Ásér törzséből Szetúr, Mikáél fia, Naftáli törzséből Nahbi, Vofszi fia, Gád törzséből Geúél, Máki fia. Tehát ezeket a felderítőket küldte ki Mózes Kánaánba. (Hóseát, Nún fiát Mózes Józsuénak nevezte.) Ezt a feladatot bízta rájuk: „Induljatok a Negev-pusztán keresztül, azután menjetek föl a dombvidékre! Nézzétek meg, milyen az a föld, és milyenek a lakóik: erősek vagy gyengék, sokan vagy kevesen vannak? Figyeljétek meg, milyen a vidék, amelyen laknak: jó vagy rossz? Milyenek a települések: szabadon álló falvak vagy kőfallal kerített városok? Nézzétek meg, milyen a termőföld: termékeny vagy sovány? Vannak-e ott fák vagy nincsenek? Bátran hozzatok a gyümölcsökből!” (Akkor éppen a szőlőérés kezdete volt.) A felderítők tehát elindultak, és kikémlelték a földet a déli Cin-pusztától egészen az északi Rehób városáig, amely a Hamátba vezető út mellett fekszik.