Jézus ezután visszavonult tanítványaival a Galileai-tó mellé. Azonban nagy sokaság követte Galileából, Júdeából, Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túli területekről, meg Tírusz és Szidón vidékéről, mert hallották, hogy milyen hatalmas dolgokat tett. Mivel nagyon sokan összegyűltek, Jézus szólt a tanítványainak, hogy készítsenek elő a számára egy bárkát, hogy az emberek ne tolongjanak körülötte. Ugyanis nagyon sok embert meggyógyított, ezért akik valamilyen betegségben szenvedtek, mind igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy megérinthessék. Voltak közöttük olyanok is, akikben gonosz szellemek laktak. Amikor meglátták Jézust, leborultak előtte, és azt kiabálták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban szigorúan rájuk parancsolt, hogy ezt ne hirdessék.
Jézus ezután fölment egy hegyre, és magához szólította azokat, akiket a többiek közül kiválasztott. Ezek csatlakoztak is hozzá. Tizenkét férfit jelölt ki — akiket apostoloknak nevezett —, hogy állandóan vele legyenek, hogy kiküldje őket Isten üzenetét hirdetni, és hogy felhatalmazást kapjanak a betegek gyógyítására, meg a gonosz szellemek kiűzésére:
Simont, akit elnevezett Péternek,
Jakabot és Jánost, Zebedeus két fiát, akiknek a „Boanerges” nevet adta, amely azt jelenti: „mennydörgés fiai”,
Andrást,
Fülöpöt,
Bertalant,
Mátét,
Tamást,
Jakabot, Alfeus fiát,
Taddeust,
Simont, a zélótát,
és Júdás Iskáriótest, aki később elárulta őt.