Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a földjéről tért vissza. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát. Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni. Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.
Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „A ZSIDóK KIRáLYA”. Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”
A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.
Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni? ” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”
Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”
Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.
Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”