Te pedig, nyájnak őrtornya,
Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
Jeruzsálem népének királyi uralma.”
Miért kiáltozol hát oly keservesen?
Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt a vajúdás?
Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
ellenséged kezéből,
és megszabadít!
Sok nemzet gyűlt össze ellened,
s ezt mondják: „Rontsunk rá,
teperjük a földre,
legeltessük szemünket
a Sion romjain!”
De ők nem értik
az Örökkévaló gondolatát,
nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
amikor eljön a cséplés ideje.
Olyan erős leszel, Sion népe,
mint vas-szarvú,
bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
taposd meg és csépeld őket,
mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
add az Örökkévalónak,
vagyonukat
az Egész Föld Urának!