Majd Bemerítő János tanítványai jöttek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Mi és a farizeusok gyakran böjtölünk. A te tanítványaid miért nem böjtölnek?”
Jézus így felelt: „Vajon gyászolnak-e a lakodalomban a vendégek, amíg velük van a vőlegény? De eljön az idő, amikor a vőlegényt elviszik tőlük. Akkor majd ők is böjtölni fognak.
Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az csak tovább szakítaná a régit, és még nagyobb lenne a szakadás. Senki sem tölt új bort régi bortömlőbe, mert azok kiszakadnának és tönkre mennének, ráadásul a bor is szétfolyna. Az új bort mindig új tömlőkbe töltik, és így mindkettő megmarad.”
Miközben ezt mondta, odalépett hozzá a zsinagóga egyik vezetője, leborult előtte, és úgy kérte: „Éppen most halt meg a kislányom. Kérlek, jöjj, tedd rá a kezed, akkor újra élni fog!”
Jézus felállt, és elindult vele, s a tanítványai is követték.
Eközben egy asszony Jézus közelébe férkőzött, és hátulról megérintette a ruhája szélét. Ezt gondolta magában: „Ha csak a ruháját megérinthetem, meggyógyulok.” Ez az asszony ugyanis már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.
Jézus hátrafordult, ránézett az asszonyra, és ezt mondta: „Bízzál, leányom: mivel hittél, meggyógyultál!” Ebben a pillanatban az asszony meggyógyult.
Amikor Jézus a zsinagógai vezető házához ért, látta a jajgató tömeget és a hangszereseket. Azonnal rájuk szólt: „Menjetek innen! A kislány nem halt meg, csak alszik.” De azok kinevették. Miután az embereket elküldték, Jézus bement a szobába, megfogta a kislány kezét, aki azonnal feltámadt. Ennek az egész vidéken híre ment.
Jézus továbbment onnan, és két vak férfi ment utána. Folyton ezt kiabálták: „Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
Amikor Jézus bement egy házba, követték a vakok is. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy meg tudom tenni, amit kértek?”
„Igen, Uram!” — válaszolták. Jézus megérintette a szemüket, és ezt mondta nekik: „Legyen a hitetek szerint!”