Ezután a Szent Szellem a pusztába vezette Jézust, hogy ott próbára tegye a Sátán. Miután Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül nagyon megéhezett. A Sátán ekkor odalépett hozzá, és megszólította: „Ha Isten Fia vagy, parancsolj, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!”
Ő azonban így felelt: „Meg van írva:
»Nem csak a kenyér élteti az embert,
hanem Isten minden kimondott szava is.«”
Ezután a szent városba, Jeruzsálembe vitte őt a Sátán, és a Templom területének szélére, egy szakadék fölé állította. „Ha Isten Fia vagy — mondta neki —, vesd le magad a mélybe, hiszen meg van írva:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.
A tenyerükön hordoznak,
nehogy kőbe üsd a lábad.«”
Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva:
»Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”
Ezután a Sátán egy nagyon magas hegyre vitte fel Jézust. Megmutatta neki a világ összes királyságát és azoknak minden dicsőségét. „Ezt mind neked adom — mondta —, ha leborulva imádsz engem.”
Jézus erre így válaszolt: „Menj el tőlem, Sátán! Meg van írva:
»Az Örökkévalót, Istenedet imádd,
és csak őt tiszteld!«”
Ekkor a Sátán elment, és angyalok jöttek Jézushoz, hogy szolgálatára legyenek.
Amikor Jézus meghallotta, hogy Bemerítő Jánost börtönbe vetették, visszament Galileába. Elhagyta Názáretet, és a Galileai-tó melletti Kapernaumba költözött, Zebulon és Naftáli határvidékére, hogy beteljesedjen Ézsaiás próféta szava:
„Figyeljetek rám, akik Zebulon és Naftáli földjén éltek,
a tengerparti út vidékén,
a Jordánon túli területen,
az idegen népek Galileájában!
A sötétségben élő nép
nagy világosságot látott.
Akik halál földjén és árnyékában laktak,
azoknak hajnali világosság támadt.”