Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.
De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.
Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”
Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
A páska ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint. Akkor éppen volt a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak hívtak. Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Mit kívántok, kit engedjek el: Barabbást, vagy Jézust, akit Messiásnak neveznek?” Tudta ugyanis, hogy Jézust féltékenységből adták át neki.
Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége üzent neki: „Ne avatkozz ennek az igazságos embernek az ügyébe! Ma éjjel álmodtam róla, és ez nagyon felkavart!”
A főpapok és a rangidős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt sokaságot, hogy Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék Pilátustól.
A helytartó ismét megkérdezte az összegyűlteket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”
„Barabbást!” — válaszolták.
Pilátus ekkor ezt kérdezte: „Mi legyen Jézussal, akit Messiásnak neveznek?”
Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsd keresztre!”
„Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.
De azok még hangosabban ordibáltak: „Feszítsd keresztre!”
Pilátus látta, hogy semmit sem tud elérni, sőt, hogy ebből még lázadás is lehet. Vizet hozatott hát, megmosta a kezét az emberek előtt, és kihirdette: „Nem vagyok felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”
Erre az összegyűltek mind ezt kiabálták: „Vállaljuk a felelősséget a haláláért, a leszármazottjainkkal együtt!”
Akkor Pilátus szabadon engedte Barabbást, ahogy kérték, Jézust pedig megkorbácsoltatta, majd átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.
Ezután Pilátus katonái a helytartó palotájába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt, levetkőztették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, a jobb kezébe meg nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!” Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték. Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, újra ráadták a saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.
Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját. Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét kevertek. Ő megkóstolta, de nem akarta meginni. Ezután a katonák Jézust keresztre feszítették, majd leültek, és őrizték. Ruháit kisorsolták, és így osztották el maguk között. A feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „JéZUS A ZSIDóK KIRáLYA.” Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek: az egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. A fejüket csóválták, és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted? Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”
Bible App
Bible App for Kids
