Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia. Ezért megkötözték őt, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.
Amikor Júdás, az áruló látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapok és a rangidős vezetők csoportjához, és ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert ártatlan embert adtam ellenségei kezébe, hogy megöljék.”
Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.”
Erre Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.
A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert vérdíj.” Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas-mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket. Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig „Vérmezőnek”. Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:
„Izráel népe megegyezett, hogy harminc ezüstpénzt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekem.”
Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították, aki megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”
„Igen, ahogy mondod” — felelte Jézus.
De amikor a főpapok és a rangidős vezetők vádolták, nem szólt egy szót sem.
Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak? Miért nem válaszolsz?”
Ő azonban nem felelt a vádakra. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
