Miután Jézust letartóztatták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői. Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.
A főpapok és a Főtanács többi tagjai igyekeztek valami ürügyet találni, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni. De nem találtak olyan okot, amely alapján elítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi, akik azt mondták: „Ez az ember azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”
Ekkor a főpap fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?” Jézus azonban nem szólt egy szót sem.
Végül a főpap azt mondta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat! Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia?”
Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát a Mindenható jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”
A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és felkiáltott: „Ezzel Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, hogy Istent gyalázta! Hogyan határoztok?”
A vezetők mind azt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”
Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték. Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, te »Messiás«, hogy ki ütött meg!”