Máté evangéliuma 26:17-35

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?” Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«” A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek. Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával. Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.” Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?” Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!” Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus. Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!” Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért. Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.” Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére. Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás: »Megölöm a pásztort, és szétszóródnak a juhok.« De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.” Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!” Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.