Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”
Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”
Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” Amikor felnéztek, már csak őt látták.
Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”
Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”
Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít. Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.” Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt.