Máté evangéliuma 14:1-36

Máté evangéliuma 14:1-36 EFO

Abban az időben Heródes, Galilea fejedelme is hallott Jézusról. Ezt mondta a szolgáinak: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János. Nyilván feltámadt a halálból, és azért van ilyen csodatevő ereje.” Ez a Heródes volt az, aki korábban Bemerítő Jánost letartóztatta, megbilincseltette, és börtönbe záratta. Mindez Heródiás miatt történt, aki Fülöpnek, Heródes testvérének volt a felesége. Ugyanis korábban János többször is mondta Heródesnek: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned Heródiással!” Ezért Heródes meg akarta öletni Jánost, de félt a néptől, mert Jánost prófétának tartották. Amikor azonban eljött Heródes születésnapja, Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy megesküdött, akármit kér tőle a leány, megadja neki. Anyja tanácsára a leány ezt kérte: „Add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!” A király elszomorodott, de esküje és a vendégek miatt nem akarta a leányt visszautasítani, hanem megparancsolta, hogy teljesítsék a kérését. Elküldte szolgáit, és azok lefejezték Jánost a börtönben. Majd elhozták a leánynak János fejét egy tálon, ő meg átadta az anyjának. Később eljöttek János tanítványai a holttestért, és eltemették, majd elmentek Jézushoz, és mindezt elmondták neki. Amint ezt Jézus meghallotta, beszállt egy bárkába, és elvonult egy lakatlan helyre, mert egyedül akart lenni. Az emberek azonban megtudták, hová tart, és gyalogosan utánamentek a városokból. Amikor Jézus partra szállt, és látta az összegyűlt sokaságot, megsajnálta őket, és meggyógyította a betegeiket. Mikor már esteledett, a tanítványai azt mondták Jézusnak: „Lakatlan ez a hely, és késő van már. Küldd el az embereket, hogy a környező falvakban valami ennivalót vehessenek maguknak!” Jézus így felelt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” „Nincs nálunk más, csak öt kenyér és két hal” — felelték. „Hozzátok ide!” — mondta Jézus. Ezután szólt az embereknek, hogy üljenek le a fűbe, majd kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Felnézett az égre, hálát adott Istennek, azután tört a kenyerekből, és odaadta a tanítványainak, azok pedig szétosztották. Mindenki evett és jóllakott. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a darabokkal. Körülbelül ötezer férfi volt ott, s ezen felül asszonyok és gyermekek, akik mind ettek ebből. Közvetlenül ezután Jézus megparancsolta a tanítványainak, hogy szálljanak be a bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, amíg ő hazaküldi az embereket. Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni. Késő estig ott is maradt egyedül. Eközben a bárka már jó messzire volt a parttól, a hullámok erősen csapkodták és dobálták, mivel ellenszél fújt. Valamikor hajnali három és hat óra között Jézus a vízen járva a tanítványokhoz ment. Amikor meglátták őt, ahogy a tó vizén jár, nagyon megrémültek, mert azt gondolták, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” Péter erre azt mondta: „Uram, ha valóban te vagy az, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen!” „Gyere!” — felelte Jézus. Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé, de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?” Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!” Miután átkeltek a tavon, Genezáretbe értek. Az ott lakók felismerték Jézust, és az egész környéken elhíresztelték, hogy megérkezett. Így azután minden beteget odavittek hozzá, és kérték, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik csak megérintették, mind meg is gyógyultak.