Máté evangéliuma 13:1-58

Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak. Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel. Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették. Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak. Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett. Akinek van füle, hallja és értse meg!” Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?” Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem. Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt. Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok. Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája: »Hallani fogtok, de nem értitek meg, néztek ugyan, de nem láttok, mert megkeményedett a nép szíve. Fülükkel alig hallanak, szemüket becsukták, hogy ne lássanak, ne halljanak, ne értsenek, és ne forduljanak hozzám, hogy meggyógyíthassam őket.« Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall. Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.” „Most pedig értsétek meg a magvetésről szóló történet magyarázatát! Mit jelent az, amikor a mag az útra esik? Arról az emberről szól, aki hallja az Isten Királyságáról szóló üzenetet, de nem érti meg, ezért a gonosz elrabolja a szívébe vetett magokat. Mit jelent az, amikor a mag köves talajba hullik? Arról szól, aki meghallgatja az üzenetet, és azonnal örömmel fogadja, de az nem gyökerezik meg a szívében, és csak rövid ideig él benne. Az ilyen ember hamar elveszti a hitét, amikor üldöztetés vagy valami baj éri az üzenet miatt. A tüskés gyomok közé esett mag azt jelképezi, amikor valaki meghallgatja ugyan az üzenetet, de azután a földi élet gondjai, vagy a meggazdagodásra való törekvés elfojtja benne Isten üzenetét, ezért nem hoz termést. Végül pedig a jó talajba vetett mag azt jelképezi, amikor valaki hallja az üzenetet, meg is érti, és termést is hoz: az egyik a vetőmag százszorosát, a másik a hatvanszorosát, ismét másik pedig a harmincszorosát.” Másik történetet is mondott nekik. „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember tiszta búzát vetett a szántóföldjébe. Amikor mindenki aludt, eljött az ellensége, és gyommagokat szórt a vetés közé, majd elment. A búza felnőtt, és kalászt hozott, de közben a gyomok is megnőttek. A szolgák ekkor megkérdezték a gazdájukat: »Uram, te jó magot vetettél a földedbe. Akkor hogyan kerültek oda a gyomok?« »A gyomokat az ellenség vetette« — felelte a gazda. A szolgák tovább kérdezték: »Akarod, hogy kigyomláljuk?« »Ne tegyétek — válaszolta —, mert akkor esetleg a búzát is kitépnétek a gyomokkal! Hagyjátok csak együtt nőni mindkettőt az aratásig! Akkor szólok majd az aratóknak: Szedjétek össze először a gyomokat, kössétek csomókba, és égessétek el, a tiszta búzát pedig gyűjtsétek a raktáramba!«” Ezután egy másik hasonlatot is mondott nekik: „Isten Királysága hasonló ahhoz, mikor egy ember a kertjébe mustármagot vet. Ez a legkisebb a magok között, de mire felnő, nagyobb lesz minden más kerti növénynél. Szinte fává nő, rászállnak a madarak, és fészket raknak az ágai között.” Mondott nekik egy másik hasonlatot is: „Isten Királysága hasonló ehhez: egy asszony kovászt kevert három mérce lisztbe, majd állni hagyta, amíg az egész tészta megkelt.” Jézus mindig ilyen jelképes történetek segítségével tanította az embereket, példázatok nélkül nem mondott nekik semmit. Így teljesedett be, amit Isten a prófétán keresztül mondott: „Példázatok és hasonlatok által szólok. Olyan titkokról beszélek, amelyek a világ teremtése óta rejtve voltak.” Ezután Jézus elbocsátotta az embereket, és hazament. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: „Magyarázd el nekünk a búza és a gyomok példázatát!” Jézus így válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ. A jó mag azokat jelképezi, akik Isten Királyságához tartoznak, a gyomok pedig azokat, akik a Gonoszhoz tartoznak. Az ellenség, aki a gyomokat veti, a Sátán. Az aratás ennek a korszaknak a vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a gyomokat összeszedik és elégetik, úgy fog történni ennek a korszaknak a végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy válogassák ki és gyűjtsék össze Királyságából mindazokat, akik gonosz dolgokat tesznek, és akik miatt az emberek vétkeznek. Ezeket tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz. Ekkor azok, akik szeretik az igazságot, ragyogni fognak majd Mennyei Atyjuk Királyságában, mint a nap. Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!” „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt. Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett. Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.” „Isten Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálójukkal mindenféle halat összefogtak, majd mikor egészen megtelt, kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták. Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül. A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.” „Értitek már, mit jelentenek ezek a példázatok?” — kérdezte Jézus. „Igen” — felelték a tanítványai. Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, aki Isten Királyságának követője lett, ahhoz a házigazdához hasonlít, aki a kamrájából új és régi dolgokat is előhoz.” Miután Jézus befejezte ezeket a történeteket, elment onnan. Visszatért a saját városába, és ott is tanított a zsinagógában. Mindenki nagyon csodálkozott rajta, és ezt kérdezgették egymástól: „Honnan szerzett ilyen bölcsességet és csodatevő erőt? Hiszen ez csak az ács fia! Ismerjük az egész családját: anyját, Máriát, és a testvéreit, Jakabot, Józsefet, Simont és Júdást, meg a húgait, akik mind itt élnek közöttünk! Honnan vette hát ezt a bölcsességet és a csodatevő erőt?” Ezért nem fogadták el Jézust, hanem visszautasították és elfordultak tőle. Jézus ekkor ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak a saját városában és családjában nem.” Ebben a városban nem is tett sok csodát, mert nem hittek benne.