Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan értelmezed?”
Az így válaszolt: „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!”
„Jól válaszoltál. Ezt tedd, és élni fogsz!” — mondta Jézus.
A törvénytanító azonban igazolni akarta magát, és tovább faggatta Jézust: „De hát ki számít az embertársamnak?”
Jézus erre egy történettel válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik kifosztották, s még a ruháját is elvették, megverték, majd félholtan otthagyták. Nemsokára arra ment egy pap, de mikor meglátta a sebesültet, kikerülte, és otthagyta. Később egy lévita ment arra. Mikor meglátta a sebesültet, ő is átment az út másik oldalára, és otthagyta. Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább. Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: »Gondoskodj erről az emberről, és amit ezen felül még ráköltesz, megfizetem, amikor visszajövök.«
Mit gondoltok, a három közül melyik volt igazi embertársa annak, akit kiraboltak?”
A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki megsajnálta és segített rajta.”
Jézus azt mondta: „Igazad van, menj, és kövesd a példáját!”
Útközben Jézus egy faluba érkezett, ahol egy Márta nevű asszony látta vendégül. Mártának volt egy testvére — Mária —, aki leült az Úr lábához, és úgy hallgatta a szavait. Mártát eközben a sok munka teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen nekem!”
De az Úr így felelt: „Márta, Márta! Túl sokat vállalsz magadra, és sokat aggodalmaskodsz! Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.”