Jób könyve 42:7-17

Miután az Örökkévaló ezeket mondta Jóbnak, a témáni Elifázhoz fordult: „Nagyon megharagudtam rád és két barátodra, mivel nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem. Azért most vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzátok fel az állatokat égőáldozatként magatokért! Szolgám, Jób, pedig imádkozzon értetek! Az ő imádságát meghallgatom, és akkor nem fogok veletek úgy bánni, ahogyan megérdemelnétek. Pedig rászolgáltatok, mert nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem”. El is ment Jóbhoz a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, és mindent aszerint tettek, ahogy az Örökkévaló mondta. Az Örökkévaló pedig meghallgatta Jób imádságát, és teljesítette kérését. Miután pedig Jób imádkozott a barátaiért, az Örökkévaló helyreállította őt, és minden vagyonát kétszeresen visszaadta. Eljöttek Jóbhoz az összes testvérei és minden korábbi barátja, és nagy vendégséget tartottak. Mindannyian vigasztalták Jóbot, és együttérzésüket fejezték ki a csapások miatt, amelyekkel az Örökkévaló sújtotta. Mindegyikük ajándékozott Jóbnak egy-egy ezüstöt és egy-egy aranygyűrűt. Az Örökkévaló pedig megáldotta Jóbot, még inkább, mint azelőtt. A nyájai annyira megszaporodtak, hogy 14 000 juha és kecskéje, 6 000 tevéje, 1 000 pár igavonó ökre és 1 000 szamara lett. Jóbnak ismét gyermekei születtek: hét fia és három leánya. Születésük sorrendje szerint így nevezte el a leányait: Jemima, Kecia és Keren-Happúk. Olyan szépek voltak, hogy nem akadt párjuk az egész tartományban, és apjuktól ugyanolyan örökséget kaptak, mint fiútestvéreik. Ezek után Jób még 140 esztendeig élt, és meglátta gyermekeit és azoknak leszármazottjait is négy nemzedéken keresztül. Életével megelégedve, idős korában halt meg Jób.