Jób könyve 42:1-9

Ezután Jób így válaszolt az Örökkévalónak: „Most már tudom, te bármit megtehetsz! Nincs aki szándékod keresztezné, vagy terved meghiúsítaná! Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!« Uram, bevallom: én vagyok az! Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek, amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok. Azt mondtad: »Készülj fel, mint igazi férfi, hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!« Uram, eddig csak hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak! Ezért hibáztatom és elítélem magam, s mindent visszavonok, amit mondtam! Bocsáss meg nekem, aki porban és hamuban heverek!” Miután az Örökkévaló ezeket mondta Jóbnak, a témáni Elifázhoz fordult: „Nagyon megharagudtam rád és két barátodra, mivel nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem. Azért most vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzátok fel az állatokat égőáldozatként magatokért! Szolgám, Jób, pedig imádkozzon értetek! Az ő imádságát meghallgatom, és akkor nem fogok veletek úgy bánni, ahogyan megérdemelnétek. Pedig rászolgáltatok, mert nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem”. El is ment Jóbhoz a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, és mindent aszerint tettek, ahogy az Örökkévaló mondta. Az Örökkévaló pedig meghallgatta Jób imádságát, és teljesítette kérését.