Jób könyve 32:1-10

Ezután Jób három barátja felhagyott vele, hogy megpróbáljon Jóbnak válaszolni, mivel látták, hogy erősen meg van győződve ártatlanságáról. De volt ott egy fiatalember is, Elihú, Barakél fia. (Barakél pedig Búz családjából, és Rám nemzetségéből származott.) Elihú nagyon megharagudott Jóbra, amiért ő ártatlannak tartotta magát, és mindenáron be akarta bizonyítani, hogy még Istennel szemben is neki van igaza. De megharagudott Jób három barátjára is, mert valójában nem tudtak Jóbnak helyes feleletet adni; és nem tudták rábizonyítani, hogy bűnös, mégis vádolták Jóbot. Mivel azonban Elihú volt a legfiatalabb, tisztelettel megvárta, amíg a három idősebb férfi befejezte beszédét. Mikor látta, hogy azok már nem szólnak többet, ezt mondta: „Igaz, én még fiatal vagyok, ti pedig idősek, ezért nem mertem eddig szólni, nem mertem elmondani, mit gondolok. Gondoltam, hadd beszéljenek előbb az idősek, hadd tanítsanak bölcsességre az öregek! Pedig nem az évek sokasága tesz valakit bölccsé, hanem Isten Szelleme! Értelmet csak a Mindenható lehelete adhat! Nem csak az idősek lehetnek bölcsek, nem csak a vének ítélhetnek helyesen. Ezért hát, hallgassatok most rám, hadd mondjam el én is, mit gondolok!