Ebben a pillanatban érkeztek meg a tanítványok. Nagyon elcsodálkoztak, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. De egyikük sem kérdezte meg, hogy mit akart tőle, vagy miért beszélgetett vele.
Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit: „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent elmondott nekem, amit tettem! Lehet, hogy ő a Messiás?” Azok pedig kimentek Jézushoz.
Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”
De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”
A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”
Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott. A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra! Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató. A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.« Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”
Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nekem, amit csak tettem.” Ezért a samáriaiak Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük, és ő ott is maradt még két napig. Ezalatt nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.
Később meg is mondták az asszonynak: „Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.”
Két nap múlva Jézus továbbment Galileába. (Korábban azt mondta, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.) Amikor odaért, a galileaiak szívesen fogadták, ugyanis voltak közöttük olyanok, akik ott voltak Jeruzsálemben az ünnepen, és látták mindazt, amit Jézus tett.
Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott. Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”
De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”
Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!”
Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament. Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.
Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek.
Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.
Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.
Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
