Jeremiás próféta könyve 37:11-21

Jeremiás próféta könyve 37:11-21 EFO

Amikor a babilóniai sereg elvonult Jeruzsálem alól, hogy megütközzön a fáraó seregével, Jeremiás is elindult Jeruzsálemből. Benjámin földjére akart menni, hogy részt vegyen egy bizonyos családi birtok szétosztásában, és megkapja a saját részét. Azonban mikor éppen ki akart volna lépni a városból a Benjámin-kapun, a kapuőrség parancsnoka letartóztatta. Ezt a parancsnokot Jirijjának hívták, aki Selemjá fia, aki pedig Hananjá fia volt. Azzal vádolta Jeremiást, hogy át akar szökni a babilóniai sereghez. „Nem igaz! Nem a babilóniai sereghez megyek!” — védekezett Jeremiás, de a parancsnok nem hallgatott rá, hanem a város vezetői elé hurcolta. Ezek a vezetők megharagudtak Jeremiásra, s elrendelték, hogy büntetésül verjék meg, és zárják börtönbe, Jonatán, az írnok házában. Akkoriban ugyanis ezt használták börtönként. Így került Jeremiás ebbe a föld alatti börtönbe, és ott is maradt sokáig. Egy idő múlva Cidkijjá király érte küldött, és magához hozatta a királyi palotába, majd titokban megkérdezte: „Kaptál-e valamilyen üzenetet az Örökkévalótól?” „Igen — válaszolta Jeremiás —, azt, hogy Babilónia királyának hatalmába kerülsz!” Ezen felül azt is mondta a királynak: „Mit vétettem ellened király, a fejedelmek, vagy a nép ellen, hogy börtönbe zárattál? Hol vannak most prófétáitok, akik azt mondták, hogy Babilónia királya nem fog megtámadni téged, sem országodat? Uram, királyom, kérlek, hallgasd meg könyörgésemet! Légy kegyelmes hozzám, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, a börtönbe, mert az a biztos halált jelenti számomra!” Akkor Cidkijjá király megparancsolta, hogy Jeremiást a palotaőrség udvarában tartsák őrizet alatt, és hogy adjanak neki naponta egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak minden kenyér el nem fogy a városból.

A YouVersion cookie-kat használ a felhasználói élmény személyre szabása érdekében. Weboldalunk használatával elfogadod a cookie-k használatát az Adatvédelmi szabályzatunkban leírtak szerint