Korán reggel Jerubbaál, vagyis Gedeon a seregével a Haród-forrás mellett vert tábort, a midjániak tábora pedig tőlük északra feküdt a völgyben, a Móre-domb lábánál. Az Örökkévaló így szólt hozzá: „Gedeon, túl sokan vagytok, így nem adhatok győzelmet nektek a midjániak fölött, mert még a nép dicsekedne, hogy a saját erejükkel szereztek győzelmet maguknak! Ezért menj, és hirdesd ki, hogy aki fél, most menjen haza a Gileád hegyéről”.
Amikor Gedeon ezt kihirdette a seregében, 22 000 katonája azonnal hazament, és csak 10 000 maradt mellette.
De az Örökkévaló ismét ezt mondta: „Gedeon, még mindig túl sokan vagytok! Vezesd le a forrás mellé a sereged, és majd én szétválogatom őket. Akiről azt mondom, hogy vidd magaddal, az menjen veled. Akiről pedig azt mondom, hogy küldd haza, azt küldd el!”
Így Gedeon levitte seregét a forráshoz, és ott az Örökkévaló azt mondta neki: „Válaszd szét a sereget két csoportra! Akik úgy isznak a vízből, hogy a kezükkel mernek belőle, és nyaldossák a vizet, mint ahogy a kutyák szokták — azokat állítsd az egyik oldalra! Akik viszont letérdelnek, és lehajolnak a vízhez, azokat állítsd a másik oldalra”.
Így is történt. Akik az első csoportba kerültek, mindössze háromszázan voltak. A többiek mind letérdeltek, vagy lehajoltak a vízhez. „Nézd azt a 300 férfit, akik kezükkel merítettek a vízből! Általuk szabadítalak meg, és általuk adok győzelmet a midjániak fölött. A többieket viszont küldd haza!” — mondta az Örökkévaló Gedeonnak.
Ezeket tehát Gedeon hazaküldte, de az élelmüket és a sófárokat előbb átadták annak a 300 harcosnak, akik ott maradtak.
A midjániak tábora a völgyben feküdt, Gedeon tábora alatt. Azon az éjjelen az Örökkévaló ismét szólt Gedeonhoz: „Kelj föl, Gedeon, és menj le az ellenség táborához! Kezedbe adtam őket.