Ez a fiú vajat és mézet eszik,
amíg megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani.
De még mielőtt ez a fiú
megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani,
elpusztul az a föld, amelynek két királyától
annyira rettegsz, Áház!
Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét!
Akkor az Örökkévaló jelt ad,
idehívja a legyeket Egyiptom folyóinak forrásaitól,
és a vadméheket Asszíriából.
Mind eljönnek, letelepszenek a szakadékokban,
sziklahasadékokban, tövises bokrokon
és a nyájak itatóhelyén.
Abban az időben Uram borotvát bérel az Eufráteszen túl
— az Asszír királyt —,
és csupaszra-kopaszra borotválja vele egész Júdát!
Bizony, Asszíria lekopasztja Júda királyságát és népét
a feje tetejétől a lábáig mindenütt.
Még szakállát is leborotválja!
Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart, mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni! Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek. Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország. A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”