Ézsaiás próféta könyve 59:9-21

Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet, és nem ér el bennünket az igazságosság. Világosságra várunk, de sötétség vesz körül, napfényt remélünk, de homályban járunk. Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme, délben is megbotlunk, mint éjszaka. Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak. Morgolódunk, mint a medvék, mint a gerlék, úgy nyögünk. Jogosságot remélünk, de nem jön, szabadulást, de távol marad, mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Bizony, vétkeink terhe nyom, és jól ismerjük bűneinket: megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene, elfordultunk Istenünktől. Elnyomásról és lázadásról beszéltünk, hazug szavakat forgattunk szívünkben, és hazugságot szólt a szánk. A jogosság vereséget szenvedett, s az igazságosság messze, a távolban áll, az igazság holtan hever a város utcáin, a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba! Nem maradt a hűségből semmi sem, aki pedig tartózkodik a gonosztól, azt kirabolják. Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta, hogy nincs törvény és igazság. Látta, hogy nincs senki, nincs, aki népéért közbenjárna nála. Ezért saját hatalmára támaszkodott, karja szerzett győzelmet, igazsága segített neki. Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt, fejére tette a szabadítás sisakját, a bosszúállás ruhájába öltözött, s a féltő szeretet palástját terítette vállára. Megfizet mindenkinek tettei szerint, haraggal ellenfeleinek, bosszúval ellenségeinek, s bosszút áll még a távoli szigeteken is. Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton, és tisztelik dicsőségét keleten, mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó, amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt. Eljön Sionhoz mint Megváltó, eljön azokhoz, akik Jákób népe közül hozzá fordulnak, és bűneiket elhagyják. Az Örökkévaló határozott így. Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló