Azon a napon az Örökkévaló kivonja
éles, erős és hatalmas kardját,
és a Leviátán ellen fordítja.
Megbünteti őt, a gyors és tekergő kígyót:
megöli a tengerben lévő szörnyet.
Azon a napon énekeljetek az Örökkévaló kedves szőlőskertjéről:
„Én, az Örökkévaló, művelem és őrzöm kertemet,
szüntelen gondozom, idejében öntözöm,
éjjel-nappal őrködöm felette,
hogy senki se bántsa.
Nincs bennem harag,
de aki töviseket és gyomokat hoz kertembe,
harcba szállok az ellen,
s a gazzal együtt elégetem!
De ha megragadja a kezem,
oltalmamra bízza magát,
s békét köt velem, megmenekülhet.
Hát kössön békét velem!
Mikor ők eljönnek,
Jákób népe gyökeret ver,
Izráel kivirul, kivirágzik,
a földkerekséget betöltik gyümölcsükkel.”
Vajon úgy verte Izráelt az Örökkévaló,
ahogy azokat, akik Izráelt verték?
Úgy öldökölte saját népét,
mint azokat, akik népét öldökölték?
Mértékletesen fenyítetted népedet, Uram,
mikor száműzetésbe küldted:
így pereltél vele.
Elfújtad, elsodortad őket,
mint a viharos keleti szél.
Amikor megbocsátja az Örökkévaló Jákób népének vétkét,
a megbocsátás gyümölcse az lesz,
hogy a nép apróra töri a bálványok oltárait,
szobraikat és oszlopaikat ledönti.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
