Ézsaiás próféta könyve 22:1-14

Súlyos kijelentés a látomás völgyéről: Mi lelt téged, te zsibongó, te lármás, örvendező város? Miért ment fel mindenki a háztetőkre? Jaj, harcosaid nem csatában haltak hősi halált! Sereged tisztjei mind elfutottak, harc nélkül fogságba estek. Bizony, akit csak megtaláltak, mind megkötözték, még ha messzire futott is. Ezért azt mondom: Hagyjatok sírni és gyászolni! Keservesen sírok népem romlásán, vigasztalni se próbáljatok! Mert Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura zűrzavart bocsát a városra, a látomás völgyét ellenség serege földre tiporja. Lerombolják a város falát, segélykiáltásokat visszhangoznak a hegyek. Látom, hogy Élám harcosai, lovasok és harci szekerek gyülekeznek, készítik nyilaikat, Kir íjászai felveszik pajzsaikat. Júda termékeny völgyei megtelnek ellenséges harci szekerekkel, s a támadók lovasai felsorakoznak a városkapu előtt. Akkor az Örökkévaló elveszi védelmező kezét Júdáról, de ti azon a napon inkább a fegyverekkel törődtök, amelyeket az Erdő-palotában raktároztok. Inkább a város falait vizsgáljátok, s látjátok, hogy sok repedés van Dávid városának kőfalán. Vizet gyűjtötök a víztárolóba, és a falat javítjátok. Számba veszitek a házakat, némelyiket még le is bontjátok, hogy legyen mivel kijavítani a kőfalat. Újabb víztárolót építetek a régi helyett a két kőfal között, s minden követ megmozgattok, hogy védjétek a várost és magatokat. Csak éppen arra nem néztek, aki mindezt régen eltervezte, s most csak véghezviszi! Csak éppen őrá nem figyeltek! Azon a napon Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura felhív titeket gyászolásra és sírásra, hogy öltözzetek zsákruhába, és fejetek nyírjátok kopaszra. Ehelyett ti vigadoztok és lakomáztok, borjakat és juhokat vágtok, húst esztek és bort isztok. „Együnk-igyunk, holnap úgyis meghalunk!” Az Örökkévaló, a Seregek Ura kijelentette nekem, és a saját fülemmel hallottam: „Ezt a bűnötöket, nem bocsátom meg, amíg csak éltek!” Ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura.