„Mint szőlőfürtöt a pusztában,
úgy találtam Izráelt.
Mint először érő fügéket a fán,
úgy láttam őseiteket!
De átpártolt népem Baál-Peórhoz,
annak a szégyenletesnek adták magukat!
Utálatossá lettek, mint bálványaik,
amelyeket megszerettek!
Elszáll hát Efraim dicsősége,
mint a madár!
Nem lesz többé sem fogamzás,
sem terhesség, sem szülés!
Még ha fel is nevelnék gyermekeiket,
én megfosztom őket fiaiktól,
egyet sem hagyok!
Bizony, jaj lesz nekik is,
amikor elhagyom őket!”
Olyannak láttam egykor Efraimot,
mint a szépen épült Tírusz városát,
de most ki kell szolgáltatnia
fiait az öldöklésnek.
Jaj, Örökkévaló, adj nekik
— de vajon mit is? —
meddő méhet és kiszáradt emlőket!
„Minden gonoszságuk
meglátszott Gilgálban,
ott kezdtem meggyűlölni őket!
Gonosztetteik miatt
kiűzöm házamból népemet,
s többé nem szeretem őket,
mert fejedelmeik mind lázadók.
Súlyos csapás érte Efraimot,
gyökere már kiszáradt,
nem terem többé gyümölcsöt!
De még ha teremnek is,
ha születnek is gyermekei,
megölöm őket is, kíméletlenül.”
Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra,
hát Istenem sem fog törődni velük.
Messzire űzi az Örökkévaló a népét,
s vándorok lesznek a nemzetek között.
Bible App
Bible App for Kids
