Tüzesek, mint a kemence,
s elemésztik vezetőiket.
Királyaik sorra elhullanak,
még sincs közöttük senki,
aki segítségül hívná nevem!
Efraim összekeveredett a nemzetekkel,
s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos:
odaégett.
Mert idegenek emésztik fel erejét,
de észre sem veszi!
Már haja is megőszült,
de azt sem veszi észre.
Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz,
nem keresik őt mindennek ellenére sem.
Efraim is olyanná lett,
mint egy ostoba galamb.
Milyen értelmetlenek,
hiszen Egyiptomot hívják segítségül,
és Asszíriához küldenek követeket!
De akárhová futkosnak,
hálót feszítek eléjük,
s megfogom őket, mint a repdeső madarakat.
Megbüntetem őket,
mivel idegenekkel szövetkeztek.
Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem,
pusztulás vár rájuk,
mert lázadtak ellenem!
Én ugyan megmenteném őket,
de ők hazugságokat beszélnek felőlem.
Nem kiáltanak hozzám teljes szívükből,
csak jajgatnak ágyaikban.
Keseregnek a búza és bor hiánya miatt,
s ellenem lázadoznak.
Felneveltem, megerősítettem őket,
mégis gonoszt forralnak ellenem.
Olyanok, mint a rossz íj,
visszafordulnak, de nem a Felségeshez.
Fejedelmeiket kard pusztítja el,
mert gyaláztak engem,
mikor Egyiptomba mentek segítségért.”