Hóseás próféta könyve 10:1-8

Dús lombú szőlőtő Izráel, bőven termi gyümölcsét. De minél többet terem, annál több oltárt épít bálványainak! Minél gazdagabb lett országa, annál cifrább bálvány-oszlopokat állított! Szívük nem egyenes! De most megbűnhődnek, mert az Örökkévaló lerombolja oltáraikat, ledönti oszlopaikat! Akkor majd ezt mondják: „Nincs többé királyunk, mert nem tiszteltük az Örökkévalót, de ha lenne is, rajtunk már az sem segít!” Bizony, össze-vissza beszélnek, hamis esküdözéssel kötnek szövetséget. Ezért közeleg az ítélet, mint ahogy mérgező gyomok sarjadnak a barázdában. Samária lakói aggódnak Bét-Áven bálványa miatt, amelyet imádnak. Jajgatnak a bálványpapok, gyászol a nép, mert ragyogó aranybálványukat elrabolják, Asszíriába hurcolják, ajándékul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, Izráel szégyent vall bálványával. Elpusztul Samária királya, olyan lesz, mint forgács a folyó vizén. Elpusztulnak az oltárok, a bét-áveni halmok tetején — ahol Izráel vétkezett, más isteneknek áldozott — gaz és tövis növi be romjait. Akkor Izráel népe kiált a hegyeknek és halmoknak: „Essetek ránk, borítsatok be minket!”