Mózes első könyve 49:1-28

Ezután Jákób magához hívatta fiait, és ezt mondta nekik: „Jöjjetek fiaim, gyűljetek ide körém, hadd mondjam el nektek, ami rátok következik a jövőben. Gyűljetek össze, Jákób fiai, figyeljetek! Hallgassátok meg atyátokat, Izráelt! Rúben, elsőszülöttem, férfierőm első zsengéje, első a méltóságban, első az erőben! De zabolátlan vagy, mint az árvíz. Nem maradsz az első, mert atyád ágyába feküdtél, atyád asszonyával háltál, bemocskoltad ágyamat! Simeon és Lévi fivérek, kardjuk erőszakos pusztítás fegyvere! Lelkem, ne végy részt bosszújuk tanácsában! Dicsőségem, maradj távol közösségüktől, mert haragjukban férfiakat mészároltak, kedvtelésből ökröket bénítottak. Átkozott legyen haragjuk, mert erőszakos, átkozott dühük, mivel kegyetlen! Elszélesztem őket Jákób fiai között, szétszórom törzseiket Izráelben! Dicsérnek téged testvéreid, Júda. Kezed ránehezül ellenségeidre, s meghajolnak előtted atyád fiai. Mint ifjú oroszlán, olyan vagy, fiam! Zsákmányt ejtesz, majd felmész helyedre, s leheveredsz. Lenyugszik, mint nőstény oroszlán, ki merészelné fölriasztani? Júda kezében marad a királyi hatalom, övé a vezéri pálca mindaddig, amíg eljön a király, akinek engedelmeskednek, és ajándékot hoznak a többi népek, aki szőlőtőhöz köti szamarát, és a legjobb szőlőhöz szamara csikóját, aki borban áztatja ruháját, szőlő vérében köpenyét, kinek szemei sötétebbek, mint a bor, s fogai fehérebbek, mint a tej. Zebulon a tengerparton lakik, tengeri hajók kikötőjénél, s földje egészen Szidón határáig ér. Issakár olyan, mint az erős csontú szamár, amely a juhaklok között heverészik. Látja, hogy nyugvóhelye kedves, és földje jó, teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz. Dán védelmezi népét, mint Izráel egyik törzse. Dán olyan lesz, mint kígyó az úton, mint vipera az ösvényen: a ló lábába harap, hogy lovasa hanyatt esik. Szabadításodat várom, Örökkévaló! Gádot rabló csapatok háborgatják, de ő elűzi, majd üldözi őket. Ásér kenyere kiváló és bőséges, földje királyi csemegét terem. Naftáli könnyűlábú szarvasünő, kinek borjai gyönyörűek. Termő fa ága József, gyümölcsöt ringató ág a forrás mellett. Hajtásai átnyúlnak a kőfalon. Ellenséges íjászok lövöldözik, keserítik és üldözik, de József íja nem remeg, karjai erősek maradnak és tevékenyek, mert segítik őt Jákób Hatalmasának, Izráel Pásztorának, Kősziklájának kezei. Segítsen téged az én Istenem, áldjon meg a Mindenható, a menny áldásaival onnan fölülről, és a mélység áldásaival lent, az emlők és anyaméh áldásaival! Atyád áldásai fölülmúlják az ősi hegyek áldásait, az örök dombok gyönyörűségeit! Szálljanak József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejedelem homlokára! Benjámin, mint a ragadozó farkas, reggel zsákmányt ejt, este prédát osztogat.” Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta Jákób a fiainak, mikor megáldotta őket, mindegyiket a hozzá illő áldással.