Történt egyszer, hogy Kain áldozatot vitt az Örökkévalónak a föld terméséből. Ábel is áldozott az Örökkévalónak, de ő a nyája elsőszülött bárányainak legjavából.
Az Örökkévaló szívesen fogadta Ábelt és az áldozatát, azonban Kain és az áldozata nem nyerte el a tetszését. Emiatt Kain nagyon megharagudott és elkeseredett. Az Örökkévaló megkérdezte tőle: „Miért haragszol, és miért keseredtél el? Ha azt teszed, ami helyes, elfogadlak téged. Ha pedig nem: Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt, és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!”
Ezután Kain szólt Ábelnek: „Menjünk ki ketten a mezőre!” Kimentek hát, és ott Kain rátámadt a testvérére és meggyilkolta.
Az Örökkévaló megszólította Kaint: „Hol van Ábel, a testvéred?”
Kain ezt felelte: „Honnan tudjam? Nem az én dolgom, hogy törődjek vele!”
„Miért tetted ezt, Kain? Meggyilkolt testvéred kifolyt vére bosszúért kiált hozzám a földről — mondta az Örökkévaló. — Ezért megátkozlak: többé nem leszel képes megművelni a földet, amely beitta testvéred vérét, akit meggyilkoltál! Ha műveled a földet, az többé nem terem a számodra semmit, és hontalanul fogsz kóborolni a földön.”
„Túl szigorúan büntettél meg! Ez elviselhetetlen! — ellenkezett Kain. — Látod, most elűzöl engem erről a megművelt termőföldről, kitaszítasz jelenlétedből, és hontalanul kell kóborolnom a földön. Attól félek, hogy akárki megölhet engem, akivel találkozom.”
„Nem akarom, hogy ez történjen! — válaszolt az Örökkévaló. — Aki meggyilkolja Kaint, annak a családjából hét rokona kell fizessen az életével érte!”
Az Örökkévaló ezzel a figyelmeztetéssel védte meg Kaint, hogy senki meg ne ölje, akivel találkozik.
Kain tehát elfutott az Örökkévaló közeléből, és Édentől keletre, Nód földjén telepedett le.