Az Örökkévaló megáldotta Sárát, és beteljesítette, amit neki ígért. Sára tehát áldott állapotba került, és fiút szült Ábrahámnak — annak ellenére, hogy Ábrahám már idős volt — éppen abban az időben, amelyet az Örökkévaló előre megmondott. Ábrahám Izsáknak nevezte a fiát, akit Sára szült neki. Amikor Izsák nyolc napos lett, Ábrahám körülmetélte a fiát, ahogy azt Isten korábban megparancsolta. Amikor Izsák született, Ábrahám száz éves volt.
Sára ezt mondta: „Nézzétek, milyen nagy örömöt szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, velem együtt nevet! Ugyan ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még csecsemőt fog szoptatni? S nézzétek! Fiút szültem neki vénségére!”
A kisgyermek pedig növekedett, s amikor eljött az ideje, az anyja már nem szoptatta tovább. Ekkor Ábrahám nagy vendégséget szerzett, és megünnepelték, hogy Sára elválasztotta Izsákot.
Sára látta, amint Ábrahám másik fia — akit az egyiptomi Hágár szült — játszik Izsákkal. Akkor Sára Ábrahámhoz ment, és ezt kérte: „Kérlek, küldd el innen ezt a szolgálót és a fiát! Ne örököljön az ő fia az én fiammal együtt!”
Ez azonban nagyon nehezére esett Ábrahámnak, a fia, Izmáel miatt. Akkor Isten megszólította: „Ábrahám, ne gondold, hogy ez valami rosszat jelent, és ne aggódj a fiad és a szolgáló miatt! Tedd meg mindazt, amit Sára kért tőled, mert az utódaidra vonatkozó ígéreteim Izsák által fognak beteljesedni! Azonban a szolgáló fiának utódait is nemzetté szaporítom. Hiszen ő is a te fiad!”
Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, készített útra való ételt és víztömlőt. A csomagot fölsegítette Hágár vállára. Azután végleg elküldte a fiával, Izmáellel együtt.
Hágár útnak indult, és Beérseba pusztájában bolyongott. Amikor kifogyott a víz a tömlőből, lefektette Izmáelt egy bokor árnyékába, maga pedig egy nyíllövésnyi távolságra odébb ment. Azt gondolta: „Nem bírom végignézni, hogy hal szomjan a fiam!” — és keserves sírásra fakadt.
De Isten meghallotta a gyermek sírását, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak: „Miért sírsz, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek sírását! Kelj csak föl, fogd kézen a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy nemzetté teszem őt!” Ekkor Isten megnyitotta Hágár szemét, aki észrevett egy forrást a közelben, odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát.
Isten továbbra is gondot viselt Izmáelre, aki felnőtt a pusztában, megtanult az íjjal bánni, és vadász lett. Párán vidékén tanyázott a pusztaságban, és amikor eljött az ideje, anyja Egyiptomból hozott neki feleséget.
Biblia alkalmazás
Biblia gyerekeknek alkalmazás
