Mózes első könyve 17:1-9

Amikor Abrám 99 éves lett, az Örökkévaló ismét megjelent neki, és megszólította: „Én a Mindenható Isten vagyok, te pedig élj a jelenlétemben, és senki ne vádolhasson téged! Szövetséget kötök veled, és nagyon megsokasítom utódaidat.” Akkor Abrám a földre borult Isten előtt, aki így folytatta: „Lásd, ez az én részem a szövetségből: Sok nép atyjává teszlek. A neved sem Abrám lesz, hanem Ábrahám, mert sok nép atyjává tettelek. Nagyon megsokasítalak, nemzeteket támasztok belőled, és királyok származnak tőled. Szövetséget kötök veled, és nemzedékről-nemzedékre utódaiddal is: örök szövetséget, hogy Istened leszek, és nekik is Istenükké leszek. Kánaán földjét pedig, amelyen most jövevény vagy, neked és utódaidnak adom örök birtokul, és Istenükké leszek.” Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: „A te részed a szövetség szerint: tartsd meg szövetségemet, és utódaid is őrizzék meg, nemzedékről-nemzedékre!