Mózes első könyve 16:7-15

Hágár a Súrba vezető úton indult el, és éppen egy forráshoz ért, amikor az Örökkévaló angyala megjelent, és megszólította: „Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mész?” „Úrnőm, Száraj elől menekülök” — válaszolta Hágár. „Menj csak vissza úrnődhöz, és engedelmeskedj neki!” — mondta az Örökkévaló angyala. Majd hozzátette: „Annyira megsokasítom utódaidat, hogy meg sem lehet őket számolni.” Azután ismét szólt hozzá: „Figyelj rám! Gyermeket vársz, és fiút fogsz szülni. Izmáelnek nevezd, mert meghallgatott téged az Örökkévaló, sok szenvedésed között! Izmáel vad lesz és féktelen, mint a pusztai vadszamár, szembeszáll mindenkivel, és mindenki ellene lesz, mégis rokonai közelében fog lakni.” Akkor Hágár felkiáltott: „Te vagy az Isten, aki lát engem!” Így nevezte Hágár az Örökkévalót, aki beszélt vele. Majd azt gondolta: „Valóban láttam Istent, és mégis élek?” Ezért hívják azt a forrást ma is így: „Az Élő Isten forrása, aki lát engem” — ott található Kádés és Bered között. Ezután Hágár visszatért, majd fiút szült Abrámnak, aki Izmáelnek nevezte a fiát.